Hanyagoltam kissé az írást

De meg kellett ünnepelni, hogy DIPLOMÁS EMBER LETTEM! na jó, még papírom sincs róla, mert még ki kell járni az egyetem minden titkos sarkát sokféle pecsétért és aláírásért, na de akkor is. Sikerült, kész, vége, befejeztem.

És kezdhetek azon gondolkodni, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Merthogy nagy vagyok most már. Hajaj.

Majdnem

vakáció :)

Viszont akkor nagyon-nagyon gyorsan el kell döntenem, hogy mi leszek ha nagy leszek és jöhet a próbálkozás... Valamiért azt hiszem, hogy nem lesz olyan könnyű dolgom, mint amennyire szeretném.

Na de majd gyakrabban jövök, mert elvileg tele-tele leszek szabadidővel. Hogy ez jó vagy rossz, majd eldől!

Azt hiszem elég rég írtam

De mint mindig, kiváló okom van a távolmaradásra :)). Na jó, szóval most még csak nem is mondvacsinált okokról van szó, egyszerűen csak szesszió van. Ez úgy magában még nem is lenne olyan rossz, csak most valahogy olyan furcsa minden, semmit nem veszek a szívemre, semmi nem stresszel, úgyhogy még az is megtörténhet, hogy megszívom...

Ehh, ebből most inkább elég is lesz ennyi, inkább készülök egy kicsit holnapra. Ja, és utálom a szóbeliket!

(Csak úgy zárójelben, nem feltétlenül apró betűvel... Látom, hogy néhányan azért olvastok, kommentelni is lehet :). Reklám vége)

Számkivetettség

Ma valahogy nem az én napom. Úgy érzem, mindenhonnan ki vagyok zárva, és nem is vagyok biztos benne, hogy vissza akarok lépni az aktuális család és baráti körbe. Jó na, a család kb mindent megtesz, hogy ne is kerüljek vissza, vagy akár csak a közelükbe. És mivel az elég szűk családi körről van szó, hát kurvára rosszul esik. De az biztos, hogy én nem fogom visszakönyörögni magam. Legalább néhány emberrel kevesebb, aki folyamatosan basztat és támogatja a megfelelési kényszeremet.

A barátok az már sajnos más. Ők hiányoznak nagyon. És pont ma esett le, amikor ismét kiderült valami, hogy egy embert hívhatok fel csak... Nézzük azért a másik oldalát: EGY embert felhívhatok bármikor, és ez nagyon jó.

Mára ennyi. Magam alatt vagyok.

Pink Floyd

Van annak valami varázsa, ha az ember pont a Studház előtt hallgatja ezt:

Az, hogy lassan szesszió van már egészen mellékes :)

Miről is írhatnék?

Hát arról, hogy fáradt vagyok! Közeleg a szesszió, s minden tanárnak most jut eszébe, hogy szemináriumi dolgozat, bemutató vagy valami hasonló kell neki. Bónusznak az eddig nagyon is csendes környékünkön komoly felújításokba kezdtek, úgyhogy mindenhonnan csak fúró és egyéb hasonlóan kellemes zajokat hallok.
Hogy még jobb legyen a dolog, a könyvtár tele van, valahogy nem állnak a helyzet magaslatán...
Na de jöjjön az optimista rész is: egyszer úgyis vége lesz a felújításoknak (és mondjuk majd a következő szomszéd veszi elő a fúrót...), vége lesz a szessziónak, nyár lesz a pihenés. Azaz pihenés nem nagyon, de legalább nyár lesz!!
Maradjon ez mára ennyi, mielőtt komoly eszmefuttatásba kezdenék arról, hogy miért is ilyen szürke minden körülöttem, miért nem jó semmi úgy, ahogy éppen van. Mert persze még az eső is esik... Na de ennél már minden csak jobb lehet, ugye???

Névnapom van ma,

és gyönyörűen sütött a nap, volt fagyi, jókedv, társaság. Jó volt.

Olvasgatok, pasik, humor

Hogyan is kapcsolódik össze a három téma? Hát így: az ember Nők Lapját olvas...
Kicsit ollózva ugyan, de megosztom :)


5 dolog, amit soha nem tudunk megváltoztatni a pasikon
 
Azt hiszik, hogy autót vezetni teljesítmény
…És lépten-nyomon hangsúlyozzák, hogy mekkora hőstett volt leelőzni azt az Audit még a kanyar előtt, és hogy ha nem vezetne ilyen jól és a kocsi nem feküdne olyan jól a kanyarban, akkor itt aztán nagy baj lett volna. Jobb lenne, ha csendben maradnának; ki kíváncsi erre?


Tojnak a csodálatos személyiségünkre
Lássuk be, hogy mindannyian azt hisszük, hogy felettébb érdekesek és különlegesek vagyunk, és bárkit le tudnánk venni a lábáról 5 perc alatt, ha beszélgetésbe elegyednénk. A férfiak persze tojnak rá. Akármi is legyen, mindig arra a nőre fognak figyelni, aki látótávolságon belül a legjobban néz ki éppen.


Nem tudnak a WC-be célozni
Ez azért furcsa, mert a kisfiúkat már egészen korán elkezdik tanítani a rendes WC-használatra. Az ember azt gondolná, hogy minél idősebb egy férfi, annál jobban megfigyelte a sugár és a gravitáció kölcsönhatását, ezért egy idő után, mondjuk legkésőbb olyan húszéves korára beletalál a kagylóba. Vágyálom.


Azt hiszik, hogy csak az ő szakmájuk ér valamit
Ha orvos, akkor lenézi az ügyvédeket, ha autófényező, akkor „lebuzizza” az összes tanárt, ha pék, utálja a szakácsokat, és így tovább. Minden férfi azt hiszi, hogy ha ő nem lenne, és nem végezné az „igenfontos” munkáját, akkor a világ megállna.
 
Nem tudják, hol a derekuk
Még Obama is megmondta az ő fekete testvéreinek, hogy szedjék már össze magunkat és húzzák fel a gatyájukat. De mindhiába: a legtöbb férfinak vagy kilóg a feneke, vagy a hónaljáig húzza fel a gatyát: nem szexi.


Ja, csak olyanokat válogattam, amilyeneket ismerek is. Háát, azért érdekes összeállítás...


(Az eredeti cikk itt érhető el)

Kicsit el vagyok maradva

Mentegetőzhetnék, hogy mennyire eseményteli az életem, hogy azért marad el a blog írás, és most még csak nem is hazudnék. Valahogy az utoóbbi időben minden összegyűlt, mindenkinek MOST van szüksége rám, mindent MOST kell leadni, megbeszélni... Na de nem panaszkodom, szép az élet, végre melegebb van és esélyesnek látszik egy jó fagyizás hétvégére!

De ha már azt igértem, lesz néha-néha egy humorosabb sztori, akkor egy nagyon régi emléket osztanék meg, amelyik még a fagyizással is kapcsolatban áll.

Osztálytársaim között volt mindenféle: szegény, gazdag, jópofa, kevésbé jópofa, de volt egy gyakran beteg srác. Háttérinfóként annyit kell még tudni róla, hogy szülei idősek, mindketten tanárok és hát szegény srác az anyukák kedvence volt mindig, mert "Pistike* mindig udvarias", "Pistike mindig kedves" stb stb. És nem mellékesen Pistike kegyetlenül dadogott, meg szemüveges is volt. Hogy finoman fejezzem ki magam, szegény Pistike nem örvendett túl nagy népszerűségnek a közösségben, de legalább az anyukák kivétel nélkül mind szerették. Egy osztálykiránduláskor fagyiztunk egy nagyot, csak Pistike volt kivétel, mert ő egy fagyitól is képes mandulagyulladást produkálni, s hogy minket is letérítsen a bűnös dolgok élvezetéről, képes volt kiselőadást tartani (mert természetesen Pistike nagyon okos is) arról, hogy a fagyi márpedig egy illúzió, s mi képesek vagyunk jó pénzeket fizetni egy nem létező dologért.

Végül aztán az is kiderült, hogy Pistike életében nem evett fagyit...

Hát, nem is lett olyan humoros, de sajnos igaz. Ami még szomorúbb, hogy Pistike a továbbiakban sem örvendett nagy népszerűségnek az osztályban, és aztán licibe már máshova iratták a szülei. Végül a legszomorúbb: Pistike ma már 24 éves, és még mindig az egyre idősődő anyuka és apuka irányítja. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz majd később!

(*Természetesen a Pistike csak álnév, szemüveges voltához illően nagyon is komoly neve van)

Morfondírozom

Mitől jó egy blog? 

Ez lenne a nap kérdése. Úgy gondolom, hogy a nagyon is sokféle blogok között én kétfélét szoktam olvasni: van akinek annyira mozgalmas a élete, hogy képes minden nap legalábbis hajmeresztő, poénos vagy akármilyen történetet írni, ami nem hagy közömbösen és akkor van a másik kategória, akivel csak néha történik valami érdekes, viszont a legapróbb dolgokról is képes érdekfeszítően írni. Na persze, ezek csak a magánblogokra vonatkoznak, mert azok a blogok, amiket többen írnak sokkal tartalmasabbak, hiszen mindenkinek megvan a saját stílusa és közlendője.

Magamról valahogy nem vagyok ilyen jó véleménnyel. Nem sokszor történik velem annyira érdekes dolog, és ha éppen történik is, akkor sem fogom helyben előkapni a telefonom, laptopom, hogy gyorsan megírjam. Talán egyszer írok majd ilyeneket is. Olyankor viszont nehéz vonalszerűen leírni a dolgokat, mert már átértékelődtek, mert már túl vagyok rajtuk. És akkor persze, hogy más a szempont, mint ha helyben jelentenék mindent. Na, már a morfondírozásban sem vagyok jó!

A másik oldala a dolgoknak persze az, hogy ha az ember komoly blogot akar írni/szerkeszteni, akkor az bizony időbe kerül. És a lustaság nagy úr néha! Ha pedig nem lustálkodás van, akkor sok-sok egyéb többé-kevésbé érdekes dolog tud történni, ami megakadályozza a blog-írást.

Morfondíroztam. Ezzel pedig nem akarom azt igérni, hogy a következőkben többet fogok írni, mert nem ez életem legegyszerűbb pillanata, de igérem, hogy igyekszem igényesebb lenni, és a mindenféle gondolatom mellé legalább heti egy szórakoztató történetet beiktatni. Azért drukkoljatok, ne bukjak bele egyből a próbálkozásba! :))

(Update: helyesírási hibák javítva...)

Most láttam csak

Valaki rákeresett a murok levesre, és a google kidobta az én bejegyzésem is. Ismeretlenül is sajnálom, de nincs murok leves receptem sem, és fogalmam sincs, hogy kell elkészíteni... Viszont a murok főzelékem isteni! :)

Átváltozás...

Nyugi, semmi komoly csak kezdek lassan bagoly lenni :)). Vagy bagoj?? Elég hülyén nézne ki így leírva, úgyhogy nem is gondolok arra, hogy netalán megszűnik az "ly", habár egészen leegyszerűsítené az írást!

És most azt hiszem, olyat fogok csinálni, amit ritkán szoktam: csak úgy nyugisan olvasgatok itt egy kicsit, ha már semmi érdekes közölnivalóm nincs.

Húsvét és egyebek

No, azért nem egészen maradt el, és voltak jó pillanatai is. Például az, hogy olyan emberekkel találkoztam, akiket úgy egyéve nem láttam, csak hallottam, hogy mindenféle érdekes dolog történt és történik velük. Hirtelen esküvőre is hivatalos lettem, ez viszont már kissé elszomorít.

Nézzük csak a helyzetet: adott egy ifjú (és szvsz szép) lány, aki igent mondott úgy kb Quasimodónak. És akkor már nyitom is a képzeletbeli zárójelet: nincsen azzal semmi gond, ha valaki nem hétszépség, és szerintem hülyeség csak a kinézetük alapján megítélni az embereket, de ugye vannak olyan dolgok, amik ellen lehet tenni. Miért kell hosszú haja legyen, ha egyáltalán nem áll jól neki? És miért kell úgy teljes egészében ápolatlan legyen? Na, ez viszont már egyenesen taszító, és akkor a jelleméről nem is írtam semmit. No, de ugye nem én vagyok a menyasszony, meg szerencsére az anyós sem :P. (Akivel mellesleg jókat lehet lehet beszélgetni, s ő sincs elragadtatva a vejétől...)

Jól eltértem a tervemtől! Szóval húsvét jó volt, csak éppen semmi szabadidőm nem volt, valami férfiember mindig letelepedett a fotelbe. Nem szeretem ugyan a locsolkodást, de olyan jó a ritkán látott emberekkel találkozni, s egy jót beszélgetni. Ezért aztán már vannak néhányan, akik tudják, hogy úgyis ittragadnak, s akkor már inkább letudják a kötelező köröket, és zavartalanul lehet beszélgetni. Mármint annyira zavartalanul, hogy még jó későn is betoppan egy-egy beszélgetőtárs. És ez olyan jó tud lenni a kolozsvári magányhoz képest! Nem vagyok amúgy magányos, csak van néhány ember, akinek finomítás nélkül el tudom mondani, hogy mit érzek/gondolok, és velük sajnos a távolság miatt ritkábban találkozom.

Azt hiszem mára ennyi elég is lesz, lassan jövök bele a hosszabb irogatásba :).

Kellemeseket mindenkinek!

Húsvét

Mindenkinek és persze magamnak is kellemes húsvétot kívánok, aztán majd holnap amíg otthon ücsörgök, talán írok már egy hosszabb bejegyzést is, mert valahogy Twitter íze van a blogomnak :).

Addig is kellemeseket!

Tettem képet magamról...

Na azért nem igazit!

Viszont azt hiszem, ez elarulja mennyire szeretem a pingvineket :). Haladók számára Private, kezdőknek pedig ajánlom a Penguins of Madagascar sorozatot!

Hmmm

És ha már itt elégedetlenkedek, akkor az milyen már, hogy egy srác csak úgy hirtelen eléggé kétértelmű megjegyzéseket tesz... B@sszus, jóban vagyok a barátnőjével! Ha más nem, akkor legalább annyi esze lehetne, hogy ne velem kezdjen ki, hanem valami ismeretlennel...
Na, mára határozottan ennyi, keresek valami vidám filmet!

Miért???

Miért van az, hogy bármiről is lenne szó, mindig akad valaki, aki jobban tud mindent? Napok óta olyan szerencsétlenségem (tetszik ám ez a kihúzósdi) szerencsém van, hogy valaki ellát jótanácsokkal. Nem számít, hogy velem történnek a dolgok, nem számít, hogy semmi köze/közük az én személyes dolgaimhoz, egyszerűen  folyamatosan belepofáznak az életembe. És valahogy nem értem, hogy miért. És magyarázatot se nagyon várok, csak olyan jó néha kiírni magamból.
Meg aztán milyen már az, hogy egy gyönyörű vasárnap este én ilyen hülyeségeken morgolódok??

És valahogy mindig eltervezem, hogy miket fogok ma leírni, de aztán soha nem jön össze, valahogy írásban szűkszavúbb vagyok :). Vagy nemrég olvastam, hogy "gondolatban grafomán", no, ez tökéletesen illik rám. Elgondolom, és végül csak néhány sor lesz belőle. De azért ugye jobb, mint a semmi?

Eseménytelen

No, hát az van, hogy most egyszerűen nincs miről írjak. És pont.

Mert kit érdekelnének az olyan piti ügyek, hogy mit ettem ma? (Mellesleg már nem is emlékszem...) Hogy ma már megint játszik a CFR (amúgy egyre szarabbul), hogy ma órákat ásítoztam az egyetemen, mert senki sem volt képes érdekes dolgokat mondani. És még sorolhatnám, mert jó hosszú a lista.

Foci kicsit másként

Megint kezdődik a Champions League. Nem vagyok nagyon foci-ellenes, de valahogy unalmasak lesznek a beszélgetések. Mindenki csak a meccsekről, eredményekről beszél, nem lehet semmi komoly vagy nkevésbé komoly beszélgetést kezdeni, mert előbb-utóbb a fociról lesz szó.

Van azonban jó oldala is az egésznek, legalábbis a nők is értékelhetik a focit, csak kicsit másképp. :) Tavaly ugyanis elég sok női magazinban és internetes portűlon kezdték (ki) a focistákat. Tehát mi is nézhetjük a meccseket, még akkor is, ha kissé (??) más szemmel, mint a fiúk. Aztán majd miután felmértük a kínálatot, el is dönthetjük, hogy kinek szurkolunk!

Hát eddig még semmi jót nem láttam. Lehet, hogy nem voltam elég figyelmes? :) Vagy csak nem nekem valók az ilyen nagyon női magazinos elképzelések. Hmmm (szerk.)

Kezdek hozzászokni :)

Egy hétvége után már nem kérdezi meg minden ismerős, hogy mikor festettél hajat? Miért pont szőke? Mi történt a fejeddel? Hú, ha a dolgok ezen oldalán is elgondolkodtam volna még az akció előtt, akkor nem is lett volna akció :)).  Pedig nem is olyan nagy a változás, legalábbis szerintem. Csak valamivel szőkébb lettem mint eddig.

Nagy nap

Komoly dologra adtam ma a fejem (szó szerint), annak ellenére, hogy április elseje van: szőke lettem! Úgy döntöttem ideje lenne komolyan változtatni az életemen,és valahogy ez tűnt a legkönnyebbnek minden tervem közül. Ígérem, nem ez lesz az egyetlen újdonság.