Mentegetőzhetnék, hogy mennyire eseményteli az életem, hogy azért marad el a blog írás, és most még csak nem is hazudnék. Valahogy az utoóbbi időben minden összegyűlt, mindenkinek MOST van szüksége rám, mindent MOST kell leadni, megbeszélni... Na de nem panaszkodom, szép az élet, végre melegebb van és esélyesnek látszik egy jó fagyizás hétvégére!
De ha már azt igértem, lesz néha-néha egy humorosabb sztori, akkor egy nagyon régi emléket osztanék meg, amelyik még a fagyizással is kapcsolatban áll.
Osztálytársaim között volt mindenféle: szegény, gazdag, jópofa, kevésbé jópofa, de volt egy gyakran beteg srác. Háttérinfóként annyit kell még tudni róla, hogy szülei idősek, mindketten tanárok és hát szegény srác az anyukák kedvence volt mindig, mert "Pistike* mindig udvarias", "Pistike mindig kedves" stb stb. És nem mellékesen Pistike kegyetlenül dadogott, meg szemüveges is volt. Hogy finoman fejezzem ki magam, szegény Pistike nem örvendett túl nagy népszerűségnek a közösségben, de legalább az anyukák kivétel nélkül mind szerették. Egy osztálykiránduláskor fagyiztunk egy nagyot, csak Pistike volt kivétel, mert ő egy fagyitól is képes mandulagyulladást produkálni, s hogy minket is letérítsen a bűnös dolgok élvezetéről, képes volt kiselőadást tartani (mert természetesen Pistike nagyon okos is) arról, hogy a fagyi márpedig egy illúzió, s mi képesek vagyunk jó pénzeket fizetni egy nem létező dologért.
Végül aztán az is kiderült, hogy Pistike életében nem evett fagyit...
Hát, nem is lett olyan humoros, de sajnos igaz. Ami még szomorúbb, hogy Pistike a továbbiakban sem örvendett nagy népszerűségnek az osztályban, és aztán licibe már máshova iratták a szülei. Végül a legszomorúbb: Pistike ma már 24 éves, és még mindig az egyre idősődő anyuka és apuka irányítja. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz majd később!
(*Természetesen a Pistike csak álnév, szemüveges voltához illően nagyon is komoly neve van)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése