Ma valahogy nem az én napom. Úgy érzem, mindenhonnan ki vagyok zárva, és nem is vagyok biztos benne, hogy vissza akarok lépni az aktuális család és baráti körbe. Jó na, a család kb mindent megtesz, hogy ne is kerüljek vissza, vagy akár csak a közelükbe. És mivel az elég szűk családi körről van szó, hát kurvára rosszul esik. De az biztos, hogy én nem fogom visszakönyörögni magam. Legalább néhány emberrel kevesebb, aki folyamatosan basztat és támogatja a megfelelési kényszeremet.
A barátok az már sajnos más. Ők hiányoznak nagyon. És pont ma esett le, amikor ismét kiderült valami, hogy egy embert hívhatok fel csak... Nézzük azért a másik oldalát: EGY embert felhívhatok bármikor, és ez nagyon jó.
Mára ennyi. Magam alatt vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése