Hanyagoltam kissé az írást

De meg kellett ünnepelni, hogy DIPLOMÁS EMBER LETTEM! na jó, még papírom sincs róla, mert még ki kell járni az egyetem minden titkos sarkát sokféle pecsétért és aláírásért, na de akkor is. Sikerült, kész, vége, befejeztem.

És kezdhetek azon gondolkodni, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Merthogy nagy vagyok most már. Hajaj.

Majdnem

vakáció :)

Viszont akkor nagyon-nagyon gyorsan el kell döntenem, hogy mi leszek ha nagy leszek és jöhet a próbálkozás... Valamiért azt hiszem, hogy nem lesz olyan könnyű dolgom, mint amennyire szeretném.

Na de majd gyakrabban jövök, mert elvileg tele-tele leszek szabadidővel. Hogy ez jó vagy rossz, majd eldől!

Azt hiszem elég rég írtam

De mint mindig, kiváló okom van a távolmaradásra :)). Na jó, szóval most még csak nem is mondvacsinált okokról van szó, egyszerűen csak szesszió van. Ez úgy magában még nem is lenne olyan rossz, csak most valahogy olyan furcsa minden, semmit nem veszek a szívemre, semmi nem stresszel, úgyhogy még az is megtörténhet, hogy megszívom...

Ehh, ebből most inkább elég is lesz ennyi, inkább készülök egy kicsit holnapra. Ja, és utálom a szóbeliket!

(Csak úgy zárójelben, nem feltétlenül apró betűvel... Látom, hogy néhányan azért olvastok, kommentelni is lehet :). Reklám vége)

Számkivetettség

Ma valahogy nem az én napom. Úgy érzem, mindenhonnan ki vagyok zárva, és nem is vagyok biztos benne, hogy vissza akarok lépni az aktuális család és baráti körbe. Jó na, a család kb mindent megtesz, hogy ne is kerüljek vissza, vagy akár csak a közelükbe. És mivel az elég szűk családi körről van szó, hát kurvára rosszul esik. De az biztos, hogy én nem fogom visszakönyörögni magam. Legalább néhány emberrel kevesebb, aki folyamatosan basztat és támogatja a megfelelési kényszeremet.

A barátok az már sajnos más. Ők hiányoznak nagyon. És pont ma esett le, amikor ismét kiderült valami, hogy egy embert hívhatok fel csak... Nézzük azért a másik oldalát: EGY embert felhívhatok bármikor, és ez nagyon jó.

Mára ennyi. Magam alatt vagyok.

Pink Floyd

Van annak valami varázsa, ha az ember pont a Studház előtt hallgatja ezt:

Az, hogy lassan szesszió van már egészen mellékes :)

Miről is írhatnék?

Hát arról, hogy fáradt vagyok! Közeleg a szesszió, s minden tanárnak most jut eszébe, hogy szemináriumi dolgozat, bemutató vagy valami hasonló kell neki. Bónusznak az eddig nagyon is csendes környékünkön komoly felújításokba kezdtek, úgyhogy mindenhonnan csak fúró és egyéb hasonlóan kellemes zajokat hallok.
Hogy még jobb legyen a dolog, a könyvtár tele van, valahogy nem állnak a helyzet magaslatán...
Na de jöjjön az optimista rész is: egyszer úgyis vége lesz a felújításoknak (és mondjuk majd a következő szomszéd veszi elő a fúrót...), vége lesz a szessziónak, nyár lesz a pihenés. Azaz pihenés nem nagyon, de legalább nyár lesz!!
Maradjon ez mára ennyi, mielőtt komoly eszmefuttatásba kezdenék arról, hogy miért is ilyen szürke minden körülöttem, miért nem jó semmi úgy, ahogy éppen van. Mert persze még az eső is esik... Na de ennél már minden csak jobb lehet, ugye???

Névnapom van ma,

és gyönyörűen sütött a nap, volt fagyi, jókedv, társaság. Jó volt.